Tartásmód, takarmányozás

Állataink egy része egy szuper, általunk épített zsúptetős istállóban lakik. Akácfa oszlopokon áll a fenyőfából készült tetőszerkezet, melyet a saját magunk által kaszált, majd csépelt, kötözött rozs kévékkel fedtünk be. Beépítésre került egy tetőablak is, hogy még több természetes fény juthasson az állatokhoz. Az istálló fala kocka szalmabálákkal van felfalazva, melyet kívül-belül meszelt agyagvakolat fed. Van rajta ablak, az istálló két végén személybejáró ajtó, a közepén pedig egy, a trágyázást megkönnyítő dupla ajtó van. Nagyon jó az istálló klímája, télen fagypontnál plusz tizennégy fok van benne, nyáron pedig jó hűvös.

A tejelő anyák tavasztól őszig ellető boxokban vannak a picik, később pedig a fejés miatt. Saját lucernával, szénával etetjük őket, termelünk nekik takarmányrépát és gabonát is. A picik kapnak még báránytápot, a nagyok korpát is. Rendszeresen kaszálunk is nekik, ilyenkor parlagfű és egyéb csemege is eléjük kerül, így a tejük a lehető legegészségesebb, és a legtöbb ellenanyagot tartalmazza például allergia ellen.

Két karám teszi lehetővé, hogy jó időben ne kelljen az istállóban, vagy a boxokban lenniük, ha a tanya mögötti legelőről már deleltetni akarjuk őket.

Minden az állatokkal kapcsolatos tevékenységet mi végzünk: Elletünk, etetünk, itatunk, legeltetünk, vágunk, herélünk, körmölünk, bőrt kikészítünk, fejünk és szeretjük-szeretgetjük is őket, mert nagyon drágák tudnak lenni. Van persze,amikor az ember agyára mennek. Azt szoktam mondani, hogy kecskét az tartson, aki vagy végtelenül türelmes, vagy bombabiztos tartóhelye van.